Dühömben
Kisördög 2005.10.05. 10:50
Ez nem vers, bár vannak benne rímelő részek.
Hát nem lett egy remekmű, de nem baj.
Dühömben...
Ha érzem hogy nem jó, csabadulni kell, Nincs ami fogva tartson. Rohanni messze, csak ez a cél, és hogy ó miért ó miért!?
Ilyenkor szabad vagyok, nincsenek láncok, se gátlások, amik egy olyan világhoz kötnek, ahol nem lehetek önmagam.
Ilyenkor ölni tudnék, harapni rugni, de legfőbképp vért ontani, érzeni ahogy egy utolsót hörög, és kezeim között haggya el a földi pokol kapuját.
Vére lassan terjed szét, először bőrét festi vörösre, majd szép lassan cseppekben csurog le, mint a könycsepp a szemembe.
De nem a szomor miatt haggya el szemem a könycsepp, hanem mert öröm fog el. Vége nincs tovább, gondolom s a tőr bennem is elmélyed.
Elönti a testem valami fura forróság, de jólesik, és végre szárnyal a lelkem.
EGy villanással ér véget minden, egy utolsó kaján mosoly villan fel, és nem csak a nyomor, a szenvedés, de én is véget érek.
|